Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A titokra fény derül

2015.10.22

- Mégis mit művelsz?

- Nem látod Shikamaru? Egyértelmű, hogy összejátszik a vadászokkal!

- De Temari kisasszony...

- Nincs semmi de! Ne mondjátok már, hogy nem vettétek észre! Állítólag nem ismerik ezt a helyet, de hirtelen mégis feltűntek, ráadásul ketten!

- Tudom, furcsa véletlen, de esküszöm, hogy nincs semmi közöm a vadászokhoz! Én is olyan áldozat vagyok, mint ti, és végre én is szeretnék békében... - elhallgatott.

- Békében mi?

Kimiko kis szünet után csak ennyit mondott elcsukló hangon:

- Békében kijutni.

- Tudom, hogy nem az vagy, akinek mondod magad, és be is bizonyítom!

- Elég legyen már! Fejezd be ezt az ostoba gyanakodást. Induljunk tovább, amíg tiszta a terep. 

Shikamaru ezzel lezártnak tekintette a témát, és elindultak az alagút sötétjébe. Matsuri és Yukata csajos társalgást folytatott, aminek időnként Kiba is a témája volt. Ezt persze a fiú is hallotta, és szerencsére a barlang sötétje miatt senki nem látta, hogy fülig pirul. Lee elől volt Shikamaruval és Kimikoval, Temari pedig hátul. Nem tudta miért, de nagyon idegesítette, hogy Kimiko a fiú mellett halad. Talán azért, mert ő tudta, hogy a lány titkol valamit, Shikamaru pedig elfogult, mert biztosan tetszik neki a lány. Ennyire könnyű legyen megzavarni a híres konohai láng elme eszét... 

Hosszú, már-már órákig tartó sötétben való gyaloglás után végre természetes fényt láttak. Megérkeztek. Ez új lendületet adott nekik. Végre, egyre több a remény, hogy kijutnak. Az alagútból kiérve látták a tengerpartot... És a távolban... Csak nem? De! Egy hajó! 

Mindannyiuknak hevesebben kezdett el verni a szíve, miután meglátták, hogy a menekülésük záloga egyre közelebb ér a szigethez.

- Figyeljetek, nem sok időnk van lejutni a partra, sietnünk kell. De lehetnek csapdák az odafele vezető úton, ezért egy sorban fogunk haladni. Én megyek elöl, ti szorosan utánam, Lee zárja a sort.

- Miért pont Lee? - kérdezte Kiba kicsit sértődötten.

- Mivel az ő technikáihoz nem kell csakra, egy esetleges hátulról való támadásnál hasznát vehetjük a taijutsu tudásának. Ha nincs több kérdés, akkor induljunk, és mindenki figyeljen a lába elé.

Shikamaru felvett egy tempót, amit a többiek igyekeztek tartani. Csakhogy a hajó egyre közelebb és közelebb ért a szigethez. Ez a tempó nem elég, így nem érik el... Végül már futásnak eredtek. A partra érve feloszlott az egyenes vonal, és mindenki ahogy tudott kiabált a hajó felé, integetett, de az csak haladt tovább. Mit sem törődve a segítséget kérő emberekkel, a hajó elhaladt a sziget mellett, majd távolodni kezdett, végül pedig eltűnt a horizonton. 

- Miért nem állt meg?

- Ne, várjanak, kérem!

Matsuri elkezdett szaladni a víz felé, de ekkor nekiment valami láthatatlan falnak, amitől hátra esett. Yukata egyből a segítségére sietett.

- Jól vagy? - kérdezte, majd felsegítette a földről.

- Igen.

- Mi lehet ez?

Shikamaru odalépett, és közelebbről kezdte el vizsgálgatni azt a láthatatlan valamit. Néhány perces csend után megszólalt.

- Ez egy erőtér, ami minket bent, a külvilágot meg kint tart. A hajó is valószínűleg ezért haladt tovább, mert nem láthatnak minket. Tehát ez volt a csapda.

- Pontosan mi?

- A korábban látottak alapján ez elég forgalmas hely, tekintve, hogy elég sok hajót láttam elhaladni. Minden áldozat fejében az van, hogy ki akar jutni. Ezt pedig legjobban a partról teheti egy hajó segítségével. De azt nem tudja, hogy a szigetet körbe veszi ez az erőtér. Ezért, ha leér ide, eszeveszettül kezd kiabálni a közeledő hajónak, de az úgysem veszi észre. De a vadászoknak viszont elárulja a helyzetét, így könnyű prédává válik.

- Tehát mi is, hogy kiabáltunk, elárultuk magunkat. Jobb lesz mielőbb eltűnni innen. Ki tudja, meddig tart nekik eljutni idáig.

- Temarinak igaza van. Induljunk vissza az alagútba, út közben kitaláljuk a következő lépést.

Tudomásul véve a kialakult helyzetet, a kis csapat elindult vissza az alagút felé, ám néhány lépés után egy nagy robbanásra lettek figyelmesek. Tágra nyílt szemekkel, aggodalmas tekintettel néztek egymásra, miután észre vettek egy nagy porfelhőt, ami az alagút bejáratánál tört elő.

- Ugye nem?

- De... berobbantották a járatot.

- Most mit tegyünk?

- Itt nem maradhatunk.

- Gyerünk vissza az erdőbe, keressünk ott egy rejtek helyet.

Csalódottan ugyan, de elindultak vissza a sűrű dzsungel felé. Most mit tegyenek? A hajók nem látják őket, a biztonságot jelentő járatot pedig berobbantották. A néhány perccel ez előtti reményük most szerte foszlott. Senki nem szólt egy szót sem, és ezt a csendet Temari törte meg, persze próbálta halkra venni a dolgot. 

- Kimiko!

- Igen?

Temari közelebb lépett a fehér hajú lányhoz, majd így szólt:

- Mégis milyen magyarázatot tudsz adni a történtekre?

- Te meg miről beszélsz?

- Nagyon is jól tudod. Ezek után ne merd azt mondani, hogy semmi közöd a vadászokhoz!

- Pedig nincs! Én nagyon sajnálom ezeket a félre érthető helyzeteket, a te helyedben biztos én is így éreznék, de tényleg semmi közöm a történtekhez!

- Miért álltatok meg?

- Shikamaru!

- Csak társalgunk. - jegyezte meg gúnyosan Temari.

- Azt hiszem már kértelek, hogy fejezd ezt be!

- Szóval te hiszel neki? Nyisd már ki a szemed! A halálba visz minket!

- Miből gondolod te ezt?

- Te is tudnád, ha kinyitnád a szemed, és nem hagynád, hogy az ujja köré csavarjon! Teljesen megszédített, a kinézetével, a viselkedésével, és bolond vagy, hogy te ezt hagyod!

- Megszédített? Ez most hogy jön ide? Féltékenykedsz?

- Egyáltalán nem! - jött zavarba Temari - Csak az bánt, hogy valami nem stimmel ezzel a lánnyal, de egyikőtök se veszi észre!

Könny szökött a szemébe, majd mindenkit hátra hagyva szaladni kezdett a sűrű fák közé. Shikamaru utána, mert akárhogy is történt, akármit is tett, féltette a lányt. Folyamatosan szólongatta, próbálta megállítani. Végül utolérte annyira, hogy az egyik karját megfogva megállítsa. Át akarta ölelni őt, de ekkor Temari a nyakához kapott, és kiszedett onnan egy pár centis kis tűt. Ránézett Shikamarura, majd a fiú karjai között esett össze.

- Temari! Hallasz? Ne hagyj itt! - küszködött a könnyeivel.

- Ne aggódj, nem fog meghalni. Az csak egy erős altató. Pár óráig most aludni fog.

Nem tudni pontosan mennyit, de jó sokat aludt. Az ébredés nem volt épp kellemes, mert egy kiadós fejfájással ébredt fel.

- Hol vagyok? - kérdezte, bár nem tudta, hogy ki fog válaszolni.

- Egy búvóhelyen. Biztonságban. - mondta Kiba.

- Mi történt? Arra még emlékszek, hogy veszekedtem Shikamaruval.

- Te elszaladtál, és eltalált valami altató lövedék. Még ha ágyút robbantanak melletted, akkor se ébredtél volna fel. Aztán idejöttünk, itt leszünk, amíg kitaláljuk, hogy hogyan tovább.

- Én hogy kerültem ide?

- Shikamaru a hátán hozott. Ne mondd el neki, hogy tőlem tudod, de amíg azt hitte, hogy meghalsz, majdnem elsírta magát.

- Kis nyafogógép. Van, ami nem változik...  - nevetett - Most hol van?

- Körbejárja a terepet. Nemsokára jön.

Pár perc után megjelent. Temari szívébe öröm költözött, de miután meglátta a fiú mellett Kimikot, gyorsan elillant ez az érzés. Próbált úgy tenni, mint aki nem vette észre őket, de hiába, mert Kimiko odaült mellé, hogy beszélhessen vele pár szót.

- Végre felébredtél. Jól vagy?

- Igen, kösz.

- Irigyellek a barátod miatt.

- Nem a barátom.

- Oh, bocsánat. Csak ahogy viselkedett ebben a pár órában, én azt hittem. Az egykori szerelmemre emlékeztet. - mondta halvány mosollyal az arcán.

- Tényleg?

- Igen. Ő is ilyen vezető alkat volt, és okos. Csak sajnos megölték a vadászok.

- Sajnálom.

- De mindegy, ez már a múlt. De mi van köztetek?

- Őszintén? Nem tudom. A falunkban töltött szerep miatt sokat vagyunk együtt, emiatt közel kerültünk egymáshoz. Néhányszor randiztunk. Az utolsó randin meg akart csókolni, de nem engedtem. Jobbnak láttam, ha barátok maradunk, mert két külön faluban élünk, és fontos a munkánk. Emiatt csak barátok vagyunk.

- De ő még mindig szeret téged...

Több szó nem nagyon esett közöttük, ugyanis Shikamaru szólt mindenkinek, hogy ideje lenne átbeszélni a tervet. Aztán az események felgyorsultak. Faág reccsenését hallotta, hátra nézett, és egy emberi alakot látott, ahogy egy nyilat lő ki egy nyílpuskából. Nem tudni hogyan, de a másodperc tört része alatt Kimiko a fiú előtt termett, és a nyíl őt találta el, végzetes sebet ejtve a lányon. Kiba és Lee a vadász nyomába eredtek, hogy elkapják, Shikamaru pedig segített Kimikonak, hogy le tudjon ülni. Ő, és a másik három lány Kimiko köré gyűlt, és aggodalmasan követték az eseményeket. Kis idő múlva Lee és Kiba visszatért a vadásszal. Közép termetű, mackós alkat, nagy szakáll, egy-két hiányzó fog... igazi rémisztő egy alak. A fiúk kötelet kerestek a vadász táskájában, és egy fához kötötték, ahol szem előtt tarthatták.

- Kimiko...

Ekkor a lány felkelt, megfogta a nyilat, és kihúzta azt testéből. De valami furcsa... nincs vér.

- Ne aggódjatok, nem lesz bajom. Én már három éve halott vagyok...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2021 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 43564
30 nap: 835
24 óra: 36