Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kiút keresése

2015.10.16

Reggel Temari Shikamaru karjai között ébredt, és azt látta, hogy a fiú is mély álomban van. De miután a lány mocorogni kezdett, felébredt. Kipirult arccal, és kicsit zavartan néztek egymásra, és a többiek mocorgására egyből visszatértek a valóságba. Miután mindenki felébredt, Shikamaru vázolta a tervet.

- Nos, amíg aludtatok, körbenéztem a távolba. Többször is, mintha hajókat láttam volna. A terv egyszerű. Lemegyünk a partra, jelzünk egy hajónak, és elhúzunk innen. Közben vigyázunk egymásra, és mindenkit kijuttatunk innen.

- A terv egyszerűnek hangzik, csak az a kérdés, hogy a kivitelezés is az lesz? Lehet nem tűnt fel, de nagyon messze van a part, kizárt, hogy eljussunk odáig anélkül, hogy találkoznánk a vadászok valamelyikével. - Mondta Kiba.

- Az ifjúságunk velünk van, és így mindenre képesek vagyunk!

- Lee mindig ilyen? - kérdezte Yukata Kibát.

- Igen.

Amíg ők hatan boncolgatták a tervet, Kimiko kiment a barlangból, és ő is körbe nézett. Miután meglátott egy ismerős hegyvonulatot, felcsillant a szeme.

- Srácok!

- Hm?

- Tudom, hogy jutunk le a partra! Látjátok azt a hegyvonulatot? A fennsíkról érkező vízesés mögött van egy titkos járat, amit nem ismernek a vadászok. Ha megnézitek a hegy vonalát, a túlvége nincs messze a parttól.

- Ez jó ötletnek tűnik. A fennsík nincs olyan messze. Akkor ez lesz a terv.

Temari nem igazán nézte jó szemmel, hogy Shikamaru ilyen hamar belement egy ismeretlen ötletébe, akit alig ismernek. De nem tudott mit tenni. Elindultak. Út közben találtak csapdákat, de szerencsére senki nem futott bele egyikbe sem. Fárasztó két órás menetelés után elértek a korábban említett fennsíkhoz. Lábuk alatt pedig ott volt a vízesés.

- Lemászunk a vízesés melletti sziklafalon. Óvatosan!

Egyenként kezdtek el lemászni a hegy falán, ami meredek, és még ráadásul vizes is volt. Csúszott kezük, lábuk, próbáltak csakrát belevezetni, hogy jobban tudjanak kapaszkodni... de nem ment. Senkinek. Yukata megcsúszott, de Kiba elkapta, bár épphogy ő is meg tudott kapaszkodni. Temari viszont nem volt ilyen szerencsés, ugyanis ő lezuhant. Shikamaru próbált utána nyúlni, de késő volt. Csak azt látta, hogy a lány és közte egyre nő a távolság, míg végül belezuhant a vízesés alatti kis tóba. Nem tudták mennyire lehet mély, és hogy milyen sérülések érhették Temarit. Nem tudni hogy, de a csapat többi tagja másodperceken belül a földön volt, és abban a pillanatban Shikamaru ugrott is a vízbe, hogy megkeresse sérült társát. Szerencsére hamar megtalálta, és kihúzta a vízből.

- Köszönöm.

- Jól vagy, minden rendben? - kérdezte Shikamaru aggódó hangon.

- Igen, hála neked.

- Ez szép, kis gerle pár, de szerintem van fontosabb dolog is most.

- Igaz.

- Fura, nem tudtam használni a csakrámat.

- Te se, Matsuri? Én se.

- Ahogy egyikünk se.

- Öhm... Elfelejtettem mondani...

- Mit is?

- A szigeten nem tudjátok használni a csakrátokat. A vadászok valahogy tudják blokkolni.

- Érdekes. Egy ilyen apró, ám mégis jelentős információt elhallgatni...

Temari még mondani akart valamit, de egy, a közte és Kimiko között elsuhanó nyílvessző megzavarta.

- Mi volt ez? Nem aktiválhattunk csapdát, hisz meg se mozdultunk...

- Ez nem csapda volt. - mondta Kimiko félelemmel a hangjában - ez az egyik vadász!

Fegyver, és csakra híján a csapat kénytelen volt futásnak eredni. De merre? A járatba nem mehettek, mert ha tényleg igaz az, hogy a vadászok nem tudnak róla, akkor nem fedhetik fel annak létét. Ha viszont az erdőbe futnak, fennáll a veszélye, hogy csapdába mennek, vagy egy másik vadász karmai közé. Shikamaru az erdőbe vezette a csapatot, ugyanis észre vett egy helyet, ahol elbújhatnak, és kis szerencsével, ott nem találják meg őket. Elbújtak, majd hallgatolózni kezdtek. Figyeltek, hogy egy, vagy több vadász van, merre mennek, mikor lesznek biztonságban.

- Erre mentek, valahol itt kell lenniük.

- Csakrát nem tudnak használni, tehát valamelyik bokorban rejtőznek. Nézz szét alaposan!

- Nem hiába, rendkívüli nindzsákról van szó.

A hangok egyre messzebb és messzebb hallatszódtak, míg végül teljesen eltűntek. Csak ekkor mertek előbújni.

- Ketten voltak. Ez nem jó.

- Pontosan mi is? - kérdezte Lee.

- Mivel most párban voltak, és tudjuk, hogy hatan vannak, feltételezhetjük, hogy párban járnak. Így jobban át tudják fésülni a terepet, és könnyebben tudnak csapdába csalni minket. Ám most, hogy megtaláltak, és látták, hogy mindannyian együtt vagyunk, valószínű, hogy ők is egy csapatba tömörülnek majd. Ráadásul ők ismernek minket, de mi nem őket. Szóval elég nagy hátrányból indulunk. Minél előbb ki kell érnünk a partra.

A gyors megbeszélés után elindultak vissza a vízeséshez, hogy megkeressék a titkos járatot, amit Kimiko említett. Rövid időn belül meg is találták. Vak sötét volt.

- Na szuper... most hogyan tovább?

- Ne légy ilyen pesszimista Kiba! Az ifjúságunk ereje majd kivezet minket a sötétből!

- Jaj, Lee!

- Talán ezeket tudjuk használni.

Kimiko elővett egy kis, a ruhájába beleolvadó táskából néhány világító pálcát.

- Ezek honnan vannak? - kérdezte Shikamaru.

- Három év alatt volt időm elcsenni a vadászoktól ezt-azt...

- Bámulatos vagy.

Temari úgy érezte, mintha kést döftek volna a szívébe. Mivel kevés világító pálca volt, csak minden második ember kapott, hátha később még szükség lesz rájuk. Megtörték, mire azok világítani kezdtek. Elindultak. Ám pár méter után váratlan dolog történt. Temari megfogta, majd a falhoz lökte a Shikamaru mellett haladó Kimikot, és agresszívan megkérdezte:

- Áruld el végre, mégis ki a fene vagy te?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 34881
30 nap: 2182
24 óra: 69